Óvodai ballagó versek, ovis ballagási versek gyűjteménye. Összeszedtük a legszebb legújabb ovis ballagó verseket, hogy emlékezetes legyen a búcsúzás az óvodától, óvónéniktől, dadusoktól.
Óvodai ballagó versek
Füleki János – Óvodások búcsúzása
Erdők-mezők dalos madárkája
repülj a mi kedves óvodánkra.
Kicsik voltunk mikor idejöttünk,,
három évet tarisznyánkba tettünk.
A három év sok-sok vidám napja
kísér minket el az iskolába.
Szálljon érte boldogság és béke
óvónénik szerető szívére.
Ballagó induló
Elmegyünk, elmegyünk, szervusztok, barátok.
Talán vissza se jövünk, de gondolunk majd rátok.
Itt hagyunk, itt hagyunk téged, kedves óvoda,
Ígérjük, ígérjük, hogy nem felejtjük el soha.
Jó volt itt, jó volt itt, három évig játszani,
Most megyünk, most megyünk az iskolába tanulni.
Kis szívünk visszahúz ide hozzád, óvoda,
Mégis inkább elmegyünk, a viszontlátásra!
Óvodások búcsúzása
Erdők – mezők dalos madárkája
Repülj a mi kedves óvodánkra.
Kicsik voltunk mikor idejöttünk,
Három évet tarisznyámba tettünk.
A három év sok – sok vidám napja
Kísér minket el az iskolába.
Szálljon érte boldogság és béke
Óvónénik szerető szívére.
Takács Klára: Mezei csokor
Tarka mező virágai,
lilák, sárgák, kékek,
hadd kötök most belőletek
búcsúcsokrot, szépet.
Búzavirág, pipacs, láncfű
marad még a réten,
búcsúzom az óvodától,
hadd búcsúzzam szépen.
Csanádi Imre: Búcsú az óvodától
Hej óvoda, óvó nénik, –
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!
Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.
A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.
Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.
Donászi Magda: Búcsú
Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.
Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.
Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.
Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!
Donászi Magda: Óvodától iskoláig
Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.
Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.
Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!
Iványi Mária: Kicsik búcsúja
Búcsúzik a kiscsoport is,
Nagyfiúk és lányok!
Játék közben mese közben
Gondolunk majd rátok.
Ti se felejtsétek soha
Régi óvodátok!
S kukkantsatok be-be néha
Mikor erre jártok!
Kedves vendég lesz itt mindig,
Peti, Palkó, Márta.
Addig is tanuljatok jól!
A viszont látásra!
Dudás Eszter: Iskolások leszünk
Tarisznyánkkal útra kelünk,
Bátortalanul, hisz félünk.
Mese helyett matek lecke,
Ki tudja, hogy nehéz lesz-e.
Játékoktól búcsút veszünk,
Hiszen, mi már nagyok leszünk.
Sok emléket zsebre raktunk,
S gondoskodást, amit kaptunk.
A ki székünk üres marad,
Sok ovis év messze szalad.
A batyunkban a szeretet,
Így elviszünk egy szeletet.
Kedves udvar, kedves szoba!
Ez volt aztán a nagy csoda!
Óvó nénik, ég veletek,
Büszkék reánk most legyetek!
Iványi Mária: Nagycsoportosok búcsúztatása
Nem jöttök már óvodába,
Iskolások lesztek,
játék helyett számokkal és
könyvvel ismerkedtek.
Megtanultok betűt írni,
pocakos b-t, ó-t, á-t,
rajzoltok szép színes képet,
s hangjegyekből kottát.
Azért mi sem búslakodunk,
itt a mackó, s labda.
Jövőre meg találkozunk
az iskolapadban.
Bihari Klára: Válás az óvodától
Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.
Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét.
A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!
Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon.
Donkó László: Elsős leszek
Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!
Kovács Barbara: Sokan mondogatják
Sokan mondogatják: – Megnőtt ez a gyerek!
Bizony megnőttem, iskolás leszek!
Nem tudom…ennek most örülnöm kéne?
Biztosan. De én nem örülök mégse!
Nem szeretném itt hagyni az óvodát soha,
Nem tudom milyen is lesz az az iskola !?
Barátaim közül is sokan itt maradnak,
Az iskolában idegen gyerekek fogadnak.
És új nénik, új bácsik – tanárok azt hiszem,-
Jobb volna az óvónénit magammal vinnem…
Vagy, ami még jobb, tudom a megoldást:
Ide hozom az oviba az egész iskolát!
Tandori Dezső: Óvodások ballagó-dala
Billegünk,
ballagunk,
jó így körbejárni;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
Tessék meg- megállni.
Mint a fűben
a madár-
körülnéz
és
messze száll.
Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda-
nem felejtünk
el soha!
Pákozdi Gabriella: Óvodás-kor
Először az óvodában
szomorfelhő voltam:
sírtam-ríttam s nem értettem,
napfény-anyám hol van.
Ahogy teltek-múltak napok,
fürge szellő lettem,
kergetőztem jókedvemben
ringó-zsongó kertben.
Aztán, mikor eljött a tél,
hópehellyé váltam,
minden bágyadt délutánon
álomköddel szálltam.
Mesetündér, örömkönnyet
ha ejtett ölemben,
varázsától szivárvánnyá
nőtt csupaszín lelkem.
És ha forró nyári napon
lábam toporzékolt,
dörögtem és villámlottam,
mint a dühös égbolt.
Holdéletű óvodás-kor
elfogyott, úgy bánom!
Emlékeim csillagszőttes
éjbatyuba zárom.
Minden este az ágyamból
felnézek az égre,
ott kacsingat aranysárgán
a múlt ezer képe:
Óvónénik és dadusok,
mackók, csodalények,
bűvös udvar, dalok, versek –
bennem örök éltek.
Mentovics Éva: Hív a csengő
Három éves múltam éppen.
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, s elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke.
Óvó nénik, kispajtások –
néha azért visszajárok.
Hogy is volt…
Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.
– De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
– A gyermekem óvodás!
– Bizony jó lesz – mondogattam
hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.
Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége …
Emlék lett belőle.
Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
– Ne szipogjál kiskoma,
remek hely az óvoda.
Takács Klára: Ovisok búcsúja
Látjátok, én hogy megnőttem,
Iskolás lesz már belőlem!
Tanulom majd az abc-t,
Betűt írok és olvasok,
Tudni fogom, milyen az
Hogy öt meg öt az tíz!
Azért gondolok majd rátok,
Milyen jó is tinektek,
Csak játszatok, csak nevettek,
S jegyre sose feleltek!
Jövőre, ha ti is jöttök,
Ne féljetek segítek,
Megmutatom, hol a mosdó,
Tornaterem, tanári,
S az udvaron, meglátjátok,
Jókat fogunk mókázni!
Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat
Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej — gondoltam —
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!
Tóth Juli: Óvodások búcsúzója
Énekszótól hangos
a mi, kedves óvodánk.
Kis polcokról minden játék,
kíváncsian néz le ránk.
Növekedtünk, okosodtunk,
s ez a pár év elszaladt.
Tarka csokorral kezünkben:
már csak a búcsúzás maradt.
Mese, játék nem jön velünk,
itt hagyjuk az óvodát,
De elvisszük a szívünkben,
Óvónéni mosolyát.
Alan A. Milne: Hatévesek lettünk
Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon-nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom.
Tasnády Varga Éva: Szól a csengő
Szól a csengő, tiszta hangon,
Gyertek, gyertek, gyerekek!
Vár a pad, és vár a tábla,
táskát tartson kezetek!
Szép a táska, bőre sárga,
benne a sok könyv, füzet,
sarokban a cserépkályha,
télen ad majd jó tüzet.
Szól a csengő, gyertek, gyertek!
Jöjjetek kicsik, nagyok!
Iskolánknak kapujából,
még egy nagyot kongatok.
Pacsutáné Sagáth Ilona: Iskolás lettem
Iskolás lettem, észre se vettem,
úgy elszaladtak az évek felettem.
A jó óvodában a sok játék között,
nem vettem észre a szaladó időt.
Vár most már a táskám, könyvem, füzetem.
Össze kell, hogy szedjem a kicsinyke eszem.
Ákom-bákom írások, hogy kell megtanulni,
hogy az i betűre pontot is kell tenni.
Nagy hasú számokat hogyha majd leírom,
melyik is az ötös nehezen tanulom.
Hát még az olvasás a fejem hogyha töröm,
attól félek közben a nyelvem is kitöröm.
Ámde fel a fejjel kedves barátaim,
azért én nem fogom hullatni könnyeim.
Más is volt már elsős, és bizony kibírta,
nem őszült még bele senkinek a haja.
Milyen büszkék leszünk mi majd év végére,
ha rá tudjuk tenni a pontot az „i”-re.
Boldogan gondolunk a vakációra,
és csendben ballagunk át majd a másodikba.
Búcsú vers, köszönő vers óvónéninek, dadusnak
Raggamby András – Búcsúzás
Édes óvónéni
el kell mostan válnunk!
Egy-két nap és már nem ide:
iskolába járunk.
Hálásan köszönünk
minden jót és szépet…
nem feledjük a sok kedves
óvodás emléket.
Azokat se, akik
velünk foglalkoztak
s értünk annyi fáradságos
áldozatot hoztak…
Édes óvónéni!
fél szívünk itt marad…
mert az, aki jóságot vet,
szeretetet arat…!
B.Radó Lilli – Búcsú az óvodától
Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!
Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.
S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
s okoztunk is néha bajt,
kérjük mégis: szeretettel
gondoljon ránk vissza majd!
Elek István: Mint a kertész
Mint a kertész virágait
gondozza és neveli,
úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei.
A virág az illatával
mondja azt, hogy: „Köszönöm!”
én meg a sok jót a szívem melegével köszönöm
Tóth Juli: Óvodai búcsúzó
A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.
Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.
Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.
Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!
Mentovics Éva: Óvó néni…
Óvó néni várt énreám,
mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz,
bizony nem megy oly könnyen!
Mikor sírtam ki volt velem?
Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra,
mintha édesanyám volna?
Nem várt érte köszönetet,
egész szívét adta nekem!
Elfeledni nem is tudom,
hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor,
míg a táskát cipelem!
Tudom vége a játéknak,
már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok,
két karja majd visszavár!
Azt a sok jót…
Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.
Kovács Babara: Dadus néni , dadus néni
Dadus néni, dadus néni
de kár, hogy már el kell menni!
etetgettél, öltöztettél,
babusgattál, nevelgettél.
A cipőnket megkötötted,
az orrunkat törölgetted,
a ruhánkat hajtogattad,
fésülgetted a hajunkat.
Tanítottál söprögetni,
teríteni, ágyat vetni.
kezet mosni, arcot mosni
öltözőben rendet rakni.
Hogyha sírtunk, vigasztaltál
rosszak voltunk, jól megszidtál
tanítottál szépen kérni,
amit kaptunk, megköszönni.
Mi most megköszönjük néked,
háromévi kedvességed,
türelmedet, szereteted,
sose feledjük nevedet!
Búcsú az óvodától
Eljött ez a nap mit vártunk,
Óvodába már nem járunk.
Elballagunk sok szép szóval,
Itt hagyjuk most csupa jóval.
Óvó néninek köszönöm,
Ki is mutatom örömöm.
Verset hoztam ajándékba,
Szeretet volt a játékban.
Vigyázott rám, sokat mesélt,
Kedvet szótól soha nem félt.
Megtanított szépre, jóra
Énekeltünk, szólt a nóta.
Köszönjük, mit nekünk adott,
Cserben minket sose hagyott.
Búcsút veszünk óvodátók,
Iskolások leszünk mától.
Melyik óvodai ballagó vers a kedvenced?
Nézd meg ezt is:
.
