Ballagáskor nem csak az iskolától és az osztálytársaktól, de a tanároktól, tanítóktól, pedagógusoktól is búcsúznak a diákok. Hogyan lehet méltó módon megköszönni a tanárok munkáját? Ehhez nyújtanak segítséget a búcsú versek tanároknak, pedagógus búcsúztató versek.
Búcsú versek tanároknak
Búcsú!
Most, hogy közeleg a búcsú óra,
Szükség lenne egy-két búcsúszóra.
De, nehézkes beszélni, elszorul a torkom,
Akaratom ellenére elcsuklik a hangom.
Lezárul egy korszak, mely egy újat szül,
Helyében mégis ott marad egy űr.
Az élet megyen tovább, hát mi is megyünk,
De téged sosem feledünk.
Több voltál te nékünk, mint egy kedves tanár,
S tudjuk, hogy az ajtód mindig nyitva áll.
Mint ahogy e képen téged körül veszünk,
Gondolatban eztán mindig veled leszünk.
Felnézünk rád, mint diák tanárára,
De még attól többre: igaz jó barátra.
Nem csak tanítottál, kötelességből,
De támogattál: szívedből, lelkedből.
Adjon a jó Isten erőt, egészséget,
Minden jót, mit kívánsz,
Ezt kívánjuk néked!
Ha majd egyszer híres költő leszek,
Bár tudom: ez a veszély nem fenyeget,
Első kötetemet tenéked ajánlom,
Mert te vagy a legjobb tanár a világon.
Szanyi Rosy: Búcsú
Most, hogy közeleg a búcsú óra,
Szükség lenne egy-két búcsúszóra.
De nehézkes beszélni, elszorul a torkom,
Akaratom ellenére elcsuklik a hangom.
Lezárul egy korszak, mely egy újat szül,
Helyében mégis ott marad egy űr.
Az élet megyen tovább, hát mi is megyünk,
De téged ISTVÁN sosem feledünk.
Több voltál te nékünk, mint egy kedves tanár,
S tudjuk, hogy az ajtód mindig nyitva áll.
Mint ahogy e képen téged körül veszünk,
Gondolatban eztán mindig veled leszünk.
Felnézünk rád, mint diák tanárára,
De még attól többre: igaz jóbarátra.
Nem csak tanítottál, kötelességből,
De támogattál: szívedből, lelkedből.
Adjon a jó Isten erőt, egészséget,
Minden jót, mit kívánsz,
Ezt kívánjuk néked!
Ha majd egyszer híres költő leszek,
Bár tudom: ez a veszély nem fenyeget,
Első kötetemet tenéked ajánlom,
Mert te vagy a legjobb tanár a világon.
Forrás: www.poet.hu
Jobbágy Károly: Búcsúzó
Búcsúzunk attól,aki minket
éveken át a jóra intett,
tanított -s védett,hogyha kellett;
így cseperedtünk szíve mellett.
Mennyi apró és nagy viharban
vitt minket féltve,szinte karban;
lelkünket mentve,fedve sokszor
óvott jövendő záporoktól.
Volt otthonunk és legtöbbünknek
anyánk,apánk -ki kísért minket;
de amit ők nem tudtak adni,
azt kaptuk itt nyolc év alatt mi.
Apró gyermekként még remegve
léptünk ebbe az épületbe,
s most úgy megyünk el,hogy az élet
titokból -tiszta törvénnyé lett.
Bárhová nézünk,most már minden
úgy villan vissza szemeinkben,
ahogy hosszú pár éves múltunk
alatt azt itten megtanultuk.
Feledheti anyját a gyermek?
– Álmában új életre kelnek,
s öreg korban is fényben állnak
gesztusai elmúlt szavának.
Épp így mi is már mindenképpen
magunkba zárva,rejtve,szépen
visszük azokat,kik szeretnek,
s emlékét derűs reggeleknek.
S pajzsként emeljük,hogyha zordul
kínoknak kardja ránk csikordul,
mert az a pajzsunk,az a vértünk,
mit itt tanultunk,s végigéltünk.
Raggamby András: Búcsúzás
Édes tanár néni
El kell mostan válnunk!
Egy-két nap és már nem ide,
Más osztályba járunk!
Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet,
Nem feledjük a sok kedves
Iskolás emléket.
Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradságos
Áldozatot hoztak…
Édes tanár néni!
Fél szívünk itt marad,
Mert az, aki jóságot vet,
Szeretetet arat!
Göbölös Hajnalka: Búcsú tanáromtól
Egy csokor rózsával köszöntelek téged,
hogy erről a napról legyen szép emléked.
Mert e kis csokornak minden egyes szála
egy-egy elsuhanó esztendő virága.
Az első rózsával azt kívánom néked,
éltessen az Isten nagyon soká téged.
A második virág a szeretet szava,
mert te voltál mindig a szeretet maga.
A jóság virága a harmadik rózsa.
Sok kedves gyermeked beszélhetne róla;
kiket féltő gonddal vigyáztál, neveltél,
kiket jó szíveddel oly nagyon szerettél.
Utolsónak marad szívemben a hála,
az én köszönetem legszebbik virága.
Kis csokorba kötve átadom most néked,
fogadd szeretettel, legyen ez emléked!
Osztályfőnökömnek
Távolodnak, messze kerülnek az évek,
A diák szemek a távolba visszanéznek.
Búcsúzunk egy dallal tőled,
Ki napjainkat óvtad, védted.
Fogtad kezünket, ha kellett,
Vállunkról levetted a terhet.
Nem csak tanár vagy, hanem barát,
Ki megérti a diák baját.
Ma még együtt vagyunk,
Ma még itt vagy velünk,
De holnaptól már távol leszünk.
Múlnak a napok, múlnak a percek,
De kik távol vannak sem felednek.
A homokórában peregnek a percek,
A diák kezek messziről integetnek.
Az emléked itt marad nekünk,
Hisz ha kellett mindig küzdöttél velünk.
Hibáinak javítottad,
Nézeteink mindig óvtad.
E dalban köszönünk meg mindent,
A homokszemek őrzik emlékeinket.
Ma még együtt vagyunk,
Ma még itt vagy velünk,
De holnaptól már távol leszünk.
Múlnak a napok, múlnak a percek,
De kik távol vannak sem felednek.
Soós Veronika: Búcsú az osztályfőnökömtől
Most, hogy közeleg a búcsúóra,
Szükség lenne egy-két búcsúszóra.
De nehézkes beszélni, elszorul a torkom,
Akaratom ellenére elcsuklik a hangom.
Lezárul egy korszak, mely egy újat szül,
Helyében mégis ott marad egy űr.
Az élet megyen tovább, hát mi is megyünk,
De téged sosem feledünk.
Több voltál te nékünk, mint egy kedves tanár,
S tudjuk, hogy az ajtód mindig nyitva áll.
Mint ahogy a tablón téged körülveszünk,
Gondolatban eztán mindig veled leszünk.
Felnézünk rád, mint diák tanárára,
De még attól többre: igaz jó barátra.
Nemcsak tanítottál kötelességből,
De támogattál szívedből, lelkedből.
Adjon hát az Isten erőt, egészséget,
Minden jót, mit kívánsz,
Ezt kívánjuk néked!
S ha majd egyszer híres költő leszek,
Bár tudom, ez a veszély nem fenyeget,
Első kötetemet tenéked ajánlom,
Mert te vagy a legjobb tanár a világon!
Mentovics Éva: Köszöntő
Amikor az első napon iskolába léptem,
öltözködni, cipőt fűzni Ő segített nékem.
Ő tanított betűt írni, s elolvasni őket.
Elültettünk néhány magot, s lestük, amint nőnek.
Így nőttünk fel mi is szépen, mint kicsinyke hajtás,
s így lett a sok idegenből jó barát, és pajtás.
Napról-napra táplált minket mosollyal, tudással.
Megtanított arra is, hogy törődjünk egymással.
Lerakta az alapokat, erős legyen várunk.
Építgessük egyre följebb, s a tudásra vágyjunk.
Hisz az élet viharában az a vár áll legtovább,
amelyiknek jó stabilra építették alapját.
Megtanultuk, amit tudunk, az sohasem vész el.
A sok tudás, legyen fontos, ne érd be kevéssel!
Bölcs szavai elkísérnek, bármerre is járunk.
Szeretettel köszöntünk (búcsúzunk) most tanítónk, tanárunk.
Nézd meg ezeket is:
.
