Paulo Coelho idézetek ballagásra

Paulo Coelho idézetek ballagásra

Paulo Coelho napjaink egyik legnépszerűbb írója, így ha az ő munkásságában keresünk ballagási idézeteket, nem lőhetünk mellé. Összegyűjtöttük a 30 legszebb Paulo Coelho idézetet ballagásra.

Paulo Coelho idézetek ballagásra

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!

 

Az élet egy utazás. Rajtunk múlik, hogy miképp haladunk: csak áramlunk az árral, vagy követjük saját álmainkat.

 

Nem az van hatással a jelenre, amit a múltban tettél, hanem amit a jelenben teszel, az teszi jóvá a múltat és változtatja meg a jövőt.

 

Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt,
és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak.
Ha így teszünk, képesek leszünk nevetni kisebb-nagyobb szenvedéseinken,
és félelem nélkül menni előre, abban a biztos tudatban,
hogy minden lépésünknek megvan a maga értelme.

 

Az életünk előre meg van tervezve, egészen a legapróbb részletekig: megszületünk, tanulunk, egyetemre megyünk, keresünk egy férjet, hozzámegyünk – akkor is, ha a világ legrosszabb férje, nehogy azt mondják a többiek, hogy nem kellünk senkinek -, aztán gyerekeket szülünk, megöregszünk, és esténként kiülünk egy székre a ház elé, hogy nézzük az arra járókat, miközben úgy teszünk, mintha mindent tudnánk az életről, de egy pillanatra sem tudjuk elhallgattatni a szívünk hangját, amely azt ismételgeti: kipróbálhatnál valami mást is.

 

Álmodni nem olyan könnyű, mint hinnénk. Éppen ellenkezőleg. Veszélyes is lehet. Amikor álmodunk, hatalmas energiákat indítunk útnak, és tovább nem rejtegethetjük magunk elől az életünk valódi értelmét.

 

Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik.

 

Amikor kergetünk egy álmot, annak mindig ára van. Lehet, hogy a szokásainkról kell lemondanunk érte, lehet, hogy más nehézségeken kell keresztülmennünk, az is lehet, hogy csalódnunk kell. De nincs az az ár, ami túl nagy volna egy olyan ember számára, aki nem élt. Mert ez az ember egy napon visszatekint, és hallja, ahogy a szíve azt mondja: “elpazaroltam az életem”.

 

Újból föl kell tennünk magunknak a kérdést: mire vagyunk képesek?

 

Az út maga sokkal fontosabb, mint az, ami útnak indított.

ballagási idézet Coelho, út fontosabb

 

 

Nem te választod az életedet: ő választ téged. Nem értheted meg, miért jut neked több öröm vagy több szomorúság. Csak fogadd el és menj tovább. Az életünket nem választhatjuk meg, de azt mi döntjük el, hogy mit kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal.

 

Tanulj valamit. Sok olyan ember van, aki már lemondott az életről. Ezek az emberek nem bosszankodnak, nem sírnak, hanem csak várják, hogy múljon az idő. Nem kértek az életből, ezért már az élet sem kér belőlük. Téged is ez a veszély fenyeget; cselekedjél, nézz szembe az élettel, ne mondj le róla.

 

Aki kopogtat, annak ajtót nyitnak. Aki kér, az tudja, hogy kap. Aki vigaszt nyújt, az tudja, ő is vigaszra lel.

 

Van, aki elfelejti a kérdést, van, aki megválaszolja, és olyan is, aki pedig megérti, hogy az egyetlen lehetséges út a cselekvés: mégis mindegyikük ugyanazokkal az akadályokkal találja szembe magát, és ugyanazoknak a dolgoknak örülhet.

 

Nem az a legrosszabb, ha elesünk, hanem az, ha a földön maradunk.

 

Sokszor gondoltam rá, hogy feladom, amikor úgy éreztem, Isten már nem figyel rám, sokszor kellett irányt váltanom, máskor pedig le is tértem az utamról. De mindennek ellenére visszatértem és továbbmentem, mert meg voltam győződve arról, hogy nem élhetem másképp az életem. Megtanultam, hogy mely hidakon kell átkelnem és mely hidakat kell fölégetnem.

 

Ha nehéz időszakon mész keresztül, ne feledd: nagy csatákat vesztettél, de túlélted és itt vagy. Ez győzelem. Mutasd meg az örömöd, ünnepeld, hogy képes vagy továbbmenni.

 

Csak az veszít, aki feladja. A többiek mind győztesek.

 

Ahogy haladok a jövő felé, utamat segítik a múltbéli botlásaim után maradt nyomok.

 

Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre.

 

Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, és kész. Nem számít, hogy a többiek támogatnak, bírálnak, átnéznek rajtad vagy elviselnek: azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása.

 

Az álmokért harcolni kell, de azt is tudni kell, hogy ha bizonyos utak járhatatlannak bizonyulnak, érdemes arra fordítani az energiánkat, hogy más utat keressünk.

 

Életünkben sokszor érnek megpróbáltatások bennünket, és mi nem kerülhetjük el őket. De ezeknek is van valamilyen értelmük. (…) Csak akkor értjük meg, miért voltak, amikor már túljutottunk rajtuk.

 

Élvezd minden pillanat örömét, hogy később meg ne bánd, és ne érezd úgy, hogy elfecsérelted az ifjúságodat.

 

Bármikor újrakezdhetem azt, amit most csinálok, de az álmom, az nem várhat. Vagy engedelmeskedem neki, vagy kitörlöm az agyamból.

 

Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint – hiszen mindannyian visszatekintünk – meghallja, amit a szíve súg: “Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed.”

 

Megfutamodni a harctól, ez a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Rosszabb, mint vereséget szenvedni, mivel a vereségből mindig tanulhatunk valamit, de a megfutamodással csak ellenségünk győzelmét hirdetjük.

 

Az ajtók azért voltak zárva, mert soha nem értettem meg, hogy én vagyok az egyetlen személy, aki kinyithatja őket.

 

Még a legmagasabb fák is (…) apró magvakból sarjadnak. Vésd ezt az eszedbe, és ne akard siettetni az időt!

 

Amikor az emberek elhatározzák, hogy szembenéznek egy problémával, olyankor valójában rádöbbennek, hogy sokkal többre képesek, mint hitték.

Melyik ballagási idézet tetszik a legjobban Paulo Coelhotól?